Szabad a pálya, dumcsi csak úgy 2.

Szabad a pálya, dumcsi csak úgy

A rák és a ketogén étrend IX.folyt.

A rák és a ketogén étrend VIII.folyt.

A rák és a ketogén étrend VII.folyt.

A rák és a ketogén étrend VI.folyt.

A rák és a ketogén étrend V.folyt.

A rák és a ketogén étrend IV.folyt.

A rák és a ketogén étrend III.folyt.

A rák és a ketogén étrend III.folyt.

A rák és a ketogén étrend II.folyt.

A rák és a ketogén étrend I.folyt.

A rák és a ketogén étrend

Fontosnak érzem a téma megbeszélését, mert az emberek harmada-negyede rákban hal meg, az onkológia a betegek jó részének csak meghosszabbítja az életét, mivel maga az onkológiai kezelés okoz olyan károsodásokat, amelyek a rákos folyamat felgyorsulását és továbbterjedését eredményezi. Fontos azért is megbeszélnünk a ketogén étrend előnyeit és veszélyeit, mert a paleót vulgarizáló nézetek egyre terjednek, egyre több ember vált át ketogénre minden komoly indikáció nélkül, s kudarcaik mind a paleomozgalom kárára válnak.

A ketogén diéta története

Hugh Conklin oszteopata 1920-ban azzal a teóriával állt elő, hogy az epilepsziát a táplálékból képződő mérgek okozzák, és ebből arra következtetett, hogy a táplálékmegvonás hatásos kezelése az epilepsziának. Betegei 15-20 napon át éheztek és csak vizet ihattak. Aki ezt kibírta, annak epilepsziája valóban megszűnt vagy a rohamok száma jelentősen csökkent. Tudós elmék számára azonban két dolog már akkor is világos volt. Az epilepsziát nem mérgek okozzák, az éhezés tehát valami más okból hatásos. A Mayo klinika kutatói már következő évben bizonyították, hogy az éhezés során ketontestek képződnek, s az javít az epilepszián, hogy a sejtek cukor felhasználása helyett átállnak a ketogén üzemmódra. Éhezés nélkül úgy lehet a vérben magas ketontest szintet elérni, hogy az ember étrendje 3-4:1 arányban zsírt és fehérjét tartalmaz. A fehérje mértékét a test normál fehérjeszükségletének megfelelően állapították meg. A ketogén étrend nagy sikernek nézett elébe, azonban hamarosan felfedezték a phenytoint, majd a barbiturátokat és más, epilepsziában relatíve hatásosnak mutatkozó nyugtatókat, és ez egycsapásra kiszorította a ketogén étrendet az epilepszia kezeléséből. Az 1990-es években a ketogén étrend egy szerencsés fordulatnak köszönhetően vált ismét népszerűvé.  Jim Abraham hollywoodi producer kisfia csillapíthatatlan epilepsziában szenvedett, s Abraham nem akart ebbe belenyugodni. Kiderítette, hogy hajdanán a ketogén étrend milyen hatásos volt, és a John Hopkins kórházban kipróbálták, s a fiú meggyógyult.  Abraham ekkor létrehozta a Charlie Alapítványt, könyvet jelentetett meg a ketogénről és filmet készített a diéta hatásáról „Az első, hogy ne árts” címmel. A Charlie alapítvány hét kórházban lefolytatott vizsgálatot indított, melynek eredményét 1996-ban mutatták be az Amerikai Epilepszia Társaság konferenciáján.

150 gyermekből 7% teljesen rohammentessé vált, 20%-nak 90%-ban lecsökkent a rohamainak a száma. 6 évvel később a gyerekek már nem voltak a diétán, de 27%-uk gyógyszer nélkül rohammentes volt, vagy szórványos rohamuk volt. Ma a haladó epileptológusok álláspontja az, hogy ha két gyógyszer nem hat az epilepsziára, harmadikként a ketogén étrendet kell megpróbálni  (Freeman és mtsi., 2007). E kompromisszumos álláspontnál valószínűleg szerencsésebb a ketogént előbb kipróbálni, tekintve, hogy az epilepszia elleni gyógyszerek komoly mellékhatásokkal rendelkeznek.

Tévhitek a ketogén étrenddel kapcsolatban

Orvosok is, laikusok is össze szokták keverni a ketózist a ketoacidózissal. Előbbi egy evolúciósan kialakult normál működési mód éhezés vagy minimális szénhidrátbevitel esetén, utóbbi, a ketoacidózis egy életveszélyes állapot, amely 1-es típusú cukorbetegeknél szokott előállni az inzulin teljes hiánya miatt. Ezért az acetonos lehelet vagy a vizeletben található ketontestek nem feltétlen vészjelek. Az evolúció során két mechanizmus alakult ki a sejtek energiaellátására. Az egyik a szénhidrátokból kialakuló glukóz, ill. a májban és izmokban  elraktározott glikogén. Ez a szisztéma azonban csak 12-14 órán át képes a szervezet működését fenntartani. A ketogén étrend során ketontestek (aceton, acetoacetát és béta-hidroxibutiric sav) keletkeznek, amelyekből a sejtek energiát tudnak nyerni (Freeman és Kossoff, 2010). Ez a szisztéma akármeddig képes energiával ellátni a szervezetet, mint az eszkimók vagy a maszájok példája ezt remekül bizonyítja. Akár e két népcsoportra is hivatkozhatnék, de a vizsgálatok is azt mutatják, hogy csecsemőknél és kisgyerekeknél is jól alkalmazható a ketogén étrend (Freeman és Kossoff, 2010).

Amit fontos tudni annak, aki ketogénre akar átállni, hogy vagy fokozatosan érdemes, vagy bevett módszer az előtte való egy napos éhezés. Fontos az ásványi anyagok és vitaminok fokozott pótlása, hiszen a ketogén étrend e tekintetben komoly hiányokat idéz elő. Különösen fontos kálium citrátot fogyasztani, hogy a vesekövet elkerüljük (Freeman és Kossoff, 2010).

A ketogén diéta agyi hatásai ráirányították a figyelmet arra, hogy a ketogén étrend általában is pozitív hatású a neurodegeneratív betegségekben, mint pl. Alzheimer betegségben, Parkinson kórban, sztrók utáni állapotban, agysérülést követően (Balietti és mtsi., 2010).

A ketogén és a rák

Otto Warburg kétszeres orvosi Nobel díjas írta le a ráksejtek cukoréhségét és a mitokondriumok, azaz a sejtek energiagyárának megváltozott működését (Warburg és mtsi., 1927; Warburg, 1956). A ketontestekből a sejtek csak úgy tudnak energiát nyerni, ha megváltoztatják működésüket. Erre az átállásra a primitívebb ráksejtek nem képesek, ezért az éhezés és a ketogén étrend megfosztja a ráksejteket a tápláléktól (Seyfried és mtsi., 2009). Mivel az agydaganatok kezelése a legproblematikusabb és esetükben általában nagy a kiújulási hajlam és a halálozás, ezért a szerény klinikai kutatásban először ezt vették célba.

A daganatok cukorfüggését jól mutatja az alábbi grafikon: 

(Forrás: Seyfried és mtsi., 2012)

Linda Nebeling és csoportja 1995-ben két asztrocita daganatban szenvedő kislányon próbálták ki a ketogén diéta hatását. A kislányoknál a tumor cukorfelvétele 22%-kal csökkent, és az egyik kislány egy évig tünetmentes maradt (Nebeling és mtsi., 1995).

Egy másik humán klinikai esettanulmány szerint a rendkívül agresszív, több gócú glioblasztóma terjedését és növekedését sikerült jelentősen lelassítani (Zuccoli és mtsi., 2010).

Állatkísérletekben inkább bővelkedünk, és ezek eredménye, jellegüknél fogva, átvihetők az emberre. Állatkísérletekben Abdelwahab és munkatársai mutatták ki, hogy a ketogén étrend jelentősen megnöveli a sugárterápia hatását rosszindulatú glioma esetén (Abdelwahab és mtsi., 2012).

Victor Ho és csoportja 2011-ben számolt be állatkísérlet sorozatáról (Ho és mtsi., 2011). Alacsony szénhidrát-magas fehérje tartalmú étrendet hasonlították össze a nyugati típusú nagy szénhidráttartalmú étrenddel. Az egerekbe tumorsejteket oltottak, majd 8% szénhidrátot tartalmazó, ill. nyugati étrendre fogták őket. A daganatok jóval lassabban növekedtek az alacsony szénhidrátot fogyasztó csoportban.

(forrás: Ho és mtsi., 2011)

Kipróbálták különböző szénhidrátarányokkal, és azt találták, hogy minél alacsonyabb a szénhidrát, annál jobban lelassul a daganat növekedése.

Amikor a különféle étrendekkel kemoterápiás szert is párosítottak, az alacsony szénhidráttartalmú étrendek esetén jelentősen hatásosabb volt a kemoterápiás szer, ill. a Celebrex is, ami egy Cox-2 bénító, azaz gyulladásgátló szer (mint általában a ma kapható modern fájdalomcsillapítók).

A legfigyelemreméltóbb eredményük az volt, amikor olyan egértörzsön próbálták ki az alacsony szénhidráttartalmú étrendet, amely törzset a Her2 típusú, legagresszívebb mellrák spontán kialakulására tenyésztettek ki. Ezeknek az egereknek 70-80% esélyük van arra, hogy életük során mellrák alakuljon ki náluk. A nyugati étrenden tartott egerekben 1 éves korukra 50%-ban mellrák alakult ki, míg a 15% szénhidráttartalmú étrenden tartottak közül egynél sem alakult ki mellrák. Az egerek 32 hónapos élethossza alatt a nyugati étrenden élő egerek 70%-ban kialakult a mellrák, míg a másik csoportban csak 30%-os volt a rákkockázat.

Embereknél a BRCA1 és BRCA2 hibás gének ugyancsak 70-80%-os mellrák kockázatot képviselnek. Ezek a gének azonban évmilliók alatt nem szelektálódtak ki, mert nem okoztak mellrákot. Az askenázi zsidók körében ez a ráktípus igen gyakori, viszont a sovány, azaz alacsony kalórián élő askenázi nőknél jóval kisebb a mellrák kockázata (King és mtsi., 2003). Ez egybecseng az állatvizsgálatokkal: az alacsony szénhidráttartalmú étrenden a rákkockázat nagyon alacsony. (És akkor még a D-vitamin rákmegelőző hatásáról nem is beszéltünk!)

Thomas Seyfried és csoportja élen járnak a ketogén rákban való alkalmazásának kutatásában. 2012-es összefoglalójukban (Seyfried és mtsi., 2012) több fontos szempontot vetettek fel, amely a rák terápiájában alapvető.

Rámutattak arra, hogy a jelenlegi standard agytumor kezelési technikák jelentősen hozzájárulnak a páciensek túlélési idejének megrövidítéséhez. A agydaganatok sejtjei elsősorban cukorral és glutaminnal táplálkoznak. A szokásos beavatkozások,mint kemoterápia, besugárzás, sebészeti eljárások, jelentősen megnövelik a glutaminszintet az agyban, ami a tumor kiújulást és terjedést elősegíti. A sugárkezelés agyduzzanatot okozó hatását szteroidok (dexamethazon) adásával szokták kivédeni, ami viszont jelentősen megemeli a vércukorszintet, ami viszont serkenti a tumorok növekedését. Az IGF-1 szint (Inzulinszerű növekedési faktor) szoros függvénye a vércukorszintnek, és szintén serkenti a daganatok növekedését. A sebészeti beavatkozások után fellépő sebgyógyulás sejtosztódással történik, ez a megnövekedett vércukor és glutamin szint esetén elősegíti a tumorok újrakeletkezését.

A szerzők szerint a ketogén étrendet kalóriamegszorítással kell alkalmazni, a kalóriacsökkentés ugyanis egyfelől azokat a rákfajtákat is visszaszorítja, amelyekre a ketogén étrend önmagában hatástalan volna, másfelől a kalória csökkentett étrend gátolja a rák terjedésében fontos szerepet játszó új ér képződést. A kalóriacsökkentett táplálkozás serkenti az apoptózist (programozott sejthalált), ami azért fontos, mert ez nem jár gyulladással. A gyulladás serkenti a rák növekedését, a kalóriacsökkentett étrend viszont kifejezetten más mechanizmusokon keresztül is csökkenti a gyulladáskeltő faktorok szintjét.

Az alábbi ábrán a ketogénre rosszul reagáló agytumor típus növekedését hasonlították össze ketogén és nyugati étrend mellett, ill. mindkét étrendben a kalóriacsökkentés hatását is vizsgálták.

(forrás: Seyfried és mtsi., 2012)

Ennek ellenére, más megfontolásokból, nem egyszerűen a kalóriacsökkentést javasolják, hanem a ketogénnel kombinált kalóriacsökkentést, ugyanis a ketogén csökkenti a glutamin szintet is, és más rákellenes mechanizmusokat is beindít.

Összefoglalva az eredményeket, a ketogén étrend, még inkább a kalóriacsökkentéssel párosuló ketogén étrend jelentősen megnöveli a gyógyulási esélyt, kombinálva a különféle szükséges kezelésekkel. A rák megelőzésében az alacsony szénhidráttartalmú étrendnek, mint pl. a paleolit táplálkozásnak kitüntetett szerepe van. Fontos szem előtt tartani, hogy a rák megelőzésben ill. kezelésben kitüntetett szerepe van a D-vitaminnak is. Sajnos, aki az étrend rákellenes hatását vizsgálja, elfelejtkezik a D-vitamin tumorgátló hatásáról, aki meg a D-vitaminkutatásban van otthon, az nem tud az étrendi hatásokról. A kettő kombinációja vezet igazán sikerre. 

A paleo és a férfitermékenység-folytatás 6.

A paleo és a férfitermékenység-folytatás 5.

Boldog Paleo Újévet Mindenkinek!

A paleo és a férfitermékenység-folytatás 4.

Boldog Karácsonyt!

A paleo és a férfitermékenység-folytatás 3.

Szendi Gábor: A paleo és a férfitermékenység-folytatás 2.

Szendi Gábor: A paleo és a férfitermékenység-folytatás 2.

Szendi Gábor: A paleo és a férfitermékenység-folytatás

Szendi Gábor: A paleo és a férfitermékenység-folytatás

Szendi Gábor: A paleo és a férfitermékenység

1992-ben jelent meg Elisabeth Carlsen és munkatársai elemzése, amely 1938 és 1990 közt megjelent 61 spermakoncentrációt és ondómennyiséget mérő vizsgálatot ölelt fel (Carlsen és mtsi., 1992).  Az eredmények meglehetősen riasztók voltak, mert 50 év alatt mind az ondó mennyisége, mint a spermaszám jelentős csökkenést mutatott. Az 1 ml-re eső spermaszám 113 millióról 66 millióra csökkent.

(forrás: Carlsen és mtsi., 1992)

Ezzel a folyamattal párhuzamosan kettő-négyszeresére nőtt a hererákok száma és gyakorivá vált a rejtett heréjűség és a húgycső kivezetési rendellenességek száma. A termékenységi és férfi nemiszerv fejlődési rendellenességek oka a magzati életben a magzatot ért fejlődést megzavaró hormonhatások. A rejtett heréjűség egy vizsgálat szerint 1950 és 1980 közt ötszörösére nőtt. A férfi nemi és vizeletkiválasztó szervek rendellenes fejlődéséért a hormonális működéseket megzavaró tényezőket teszik felelőssé. Ezek egy része a hormonszerű hatásokat imitáló vegyi anyagok, pl. az un. Xenoösztrogének, amelyek a rovarírtószerek, a műanyag palackok, stb. bomlásakor keletkeznek (Mostafa és mtsi., 2007).

Nagyon fontos, hogy ebben a kérdésben ne váljunk se fatalistává, se paranoiddá. Fatalista az, aki azt gondolja, ezek a hatások végzetszerűen kikerülhetetlenek, tehát nem is érdemes tenni ellenük semmit, a paranoid reakció pedig az, amikor az emberek válogatás nélkül mindennel szemben gyanakvóvá válnak.

A paleolit táplálkozás kapcsán mindig azt hangsúlyozom, hogy ez az ősi táplálkozás rekonstrukciója, nem pedig megismétlése, azaz a modern környezetben a ma beszerezhető tápanyagokból próbáljuk közelíteni az ősi táplálkozást. Mint az alábbiakban rámutatok, a nyugati táplálkozás számos olyan élelmi anyagot tartalmaz, amely felelős a férfi nemi szervek fejlődését és funkcióit károsító hatásokért, vagyis önmagában nem magyarázza meg a férfi termékenység csökkenését a környezeti vegyi ártalom. Korlátozott lehetőségeink vannak a xenoösztrogének hatásait kivédeni, bár még ez sem reménytelen, hiszen a fordított ozmózissal szűrt víz már nem tartalmaz vegyi szennyeződést, és ennek fogyasztásával elkerülhető pl. a műanyag palackos ásványvíz fogyasztás is. Hasonló körültekintéssel más xenoösztrogén hatások is csökkenthetők. Ami igazán kivédhető azonban, az a nyugati táplálkozás káros hatása. Az alábbiakban valójában csak megismétlem a paleo táplálkozás ajánlásait, de konkrétan bemutatom, hogy a paleolit táplálkozás által nem ajánlott makrotápanyagok miként okozzák a férfi termékenység csökkenését.

A legáltalánosabb hatások felöl közelítve a problémához, egy 2008-ban megjelent vizsgálatban 526, meddőségi klinikán kezelt férfi adatain mutatták ki, hogy az alacsony spermaszám és a spermák mozgékonysága fordított kapcsolatban áll az elhízottsággal. Míg a normál súlyúak közt 5.3%-ban fordult elő kórosan alacsony spermaszám, addig az elhízottak (BMI nagyobb, mint 30 kg/m2) közt ez az arány már 15.5%-os volt (Hammoud és mtsi., 2008). A gyengén mozgó spermák a normál súlyúak 4.3%-át, az elhízottak 13.3%-át jellemezte. Az elhízás alacsony tesztoszteron és magas ösztrogénszintet eredményez, s ez a kettős hatás vezet a spermaképzés zavaraihoz. A kedvezőtlen irányban megváltozott hormonszinteket az inzulinrezisztencia idézi elő férfiakban is, akárcsak nőknél a Policisztás Ovárium Szindrómában (Tsai és mtsi., 2004). Az inzulinrezisztencia növekedésével arányosan csökken férfiakban a tesztoszteronszint (Tsai és mtsi., 2004).

(forrás: Tsai és mtsi., 2004).

Jól tudjuk, hogy az inzulinrezisztenciát a gyorsan felszívódó szénhidrátok okozzák, azáltal, hogy túlságosan megemelik a vércukorszintet és az inzulinszintet, cukor túlkínálat alakul ki a sejteknél, és a szervezet a fölös cukrot végül a zsírszövetekben tárolja el. Az elhízás következtében kialakult szervezetszintű gyulladás pedig tovább fokozza az inzulinrezisztenciát, ami végül gyakran vezet el a cukorbetegséghez. Mindezek fényében nem meglepő az a legfrissebb eredmény, miszerint a gyorsan felszívódó szénhidrátok fogyasztása csökkenti a spermaszámot, nyilván azért, mert a növekvő finomított szénhidrátok fogyasztása inzulinrezisztenciát és gyulladást eredményez, ami a tesztoszteronszint csökkenéséhez vezet. A vizsgálat azért is figyelemreméltó, mert 20 éves, egészséges, heti átlagosan 11 óra kemény sporttevékenységet végző férfiakon végezték. Négy csoportba osztották a szénhidrátfogyasztás növekvő mértéke alapján a férfiakat. A legkevesebb szénhidrátot fogyasztóknak 49 millió/ml, a legtöbb szénhidrátot fogyasztóknak 35 millió/ml volt a spermakoncentrációja. A glikémiás telitettséget nézve, a legalacsonyabb glikémiás telítettségű szénhidrátokat fogyasztóknak átlagosan 59 millió/ml, a legnagyobb glikémiás telítettségű ételeket fogyasztóknál 32 millió/ml volt a spermakoncentráció (Chavarro és mtsi., 2012). Mi lehetne az eredmény idősebb (tehát eleve alacsonyabb tesztoszteronszintű), keveset mozgó férfiakon?

Közbevetőleg itt jegyezném meg, hogy a prosztata megnagyobbodás, mint jellegzetes férfiprobléma magyarázata is valószínűleg orvostudományi mítosz, ugyanis jelenleg a kumulatív tesztoszteronhatással magyarázzák, hogy az élet dereka után kezd a probléma megjelenni, de mégis csak furcsa, hogy amikor csökkenni kezd a tesztoszteronszint, pont akkor kezdődnek a prosztata problémák, holott fordítva volna logikus. A mai kezelések a tesztoszteronhatást igyekeznek csökkenteni. Ez valószínűleg tévedés, valójában a növekvő ösztrogénszint, a növekedési faktorok (inzulinszint) és a magas vércukorszint serkenti fokozott növekedésre a prosztatát. (A D-vitamin hiányról most nem is beszélve.)

A paleolit táplálkozás várható pozitív hatását vetíti előre az az elemzés is, amely a spermák mozgékonysága és az étrend közt mutatott ki kapcsolatot. Audrey Gaskins és munkatársai faktoranalízissel két étrend típust különítettek el a vizsgálati személyek étrendjében, a nyugatit és a tradicionálist. A nyugatit nem kell bemutatni, a tradicionális étrend pedig lényegében egy jelentős lépés a paleó irányába, azzal a különbséggel, hogy tartalmaz teljes kiőrlésű gabonaféléket, hüvelyeseket. A tradicionális étrendet követők spermáiban szignifikánsan több gyorsan mozgó spermium volt található (Gaskins és mtsi., 2012). Ha összevetjük a kétfajta étrendet követők átlagos adatait, akkor bizony jogos a következtetés, hogy az itt tradicionálisnak nevezett étrend sem optimális, ugyanis a résztvevők testtömeg indexe 25 kg/m2 körüli (megegyezett a nyugati étrenden élőkével), és pl. attól függően, mennyire követték a tradicionális étrendi elveket, napi 13-23 dekagramm cukrot is elfogyasztottak, ami elég elképesztő mennyiség. Vagyis – csak ezt a két adatot kiragadva – a tradicionális étrend paleóra cserélése valószínűleg még markánsabb különbséget hozna létre a sperma minőségében.

A paleolit étrend nagy problémának tekinti a növényi olajok fogyasztását és az omega-3 hiányt. A növényi olajokkal nem csak az omega-6, hanem a transzzsírtartalom is a probléma. Mohammad Reza Safarinejad és mtsi. 2010-es vizsgálatában a meddő férfiak vérében és spermájában sokkal magasabb volt az omega-6 szintje, míg a termékeny férfiakban az omega-3 volt szignifikánsan magasabb szinten. Az omega-6 szinttel arányosan csökkent a sperma koncentrációja, a spermiumok mozgékonysága és nőtt a rendellenes alakú spermiumok száma (Safarinejad és mtsi., 2010). Az omega-3 szerepét a spermaképzésben jól bizonyította az a vizsgálat, amelyben spermaképzés zavarában szenvedő férfiaknak omega-3-at vagy placebót adva, az omega-3 csoportban a spermák száma 32 millióról 62 millióra, a koncentráció pedig 15.6 millió/ml-ről 28.7 millió/ml-re nőtt (Safarinejad, 2011). Egy másik vizsgálat azt bizonyította, hogy a spermiumokban található transzzsír mennyiségével fordítottan arányos a sperma koncentráció, azaz a magas transzzsír bevitel, ami a nyugati étrendre jellemző, csökkenti a spermiumok számát (Chavarro és mtsi., 2011).

A tejet a paleolit étrendben több okból sem ajánljuk. A sok tényező közül itt kiemelném a magas hormontartalmat. Több vizsgálat rámutatott arra, hogy a prosztatarák és a tej és tejtermék fogyasztás közt szoros kapcsolat van, s 13 ilyen vizsgálat elemzése 13%-os kockázatnövekedést mutatott ki (Qin és mtsi., 2007). A csak sajtokat vizsgáló kutatásokból 18%-os kockázatnövekedést kalkuláltak. Ez alátámasztja azt az intelmet, hogy sajtból is csak módjával egyen az, aki paleo étrend szerint táplálkozik.  Egy fogyasztási statisztikákon alapuló vizsgálat szintén szoros kapcsolatot mutatott ki a tej és a sajtfogyasztás és a prosztata és hererák gyakorisága között (Ganmaa és mtsi., 2002). Davaasambuu Ganmaa egy másik tanulmányának ismertetése olvasható a webszájton (Az ösztrogénkapcsolat tej és mellrák között ).

A mongol származású amerikai kutatónő rámutatott arra, hogy a szabadon legeltetett marhák tejében kevés ösztrogén van, mert amikor az állat vemhes lesz, majd szül, nem fogyasztják a tejét, míg a nyugati országokban a tejelő tehenek az év tíz hónapjában adnak tejet, és ebből 7 hónapon át vemhesen tejelnek, amely időszak alatt a tejben normál ösztrogénszint ezerszeresére nő. Egy 2012-es vizsgálat azt is igazolta, hogy a tej- és tejtermékfogyasztással arányosan csökken a spermaszám és sperma mozgékonyság (Afeiche és mtsi., 2012).

A szójafogyasztást is ellenzi a paleolit táplálkozási rendszer, s a Tények-tévhitek webszájton a szója káros 

hatásairól több cikk is olvasható lásd. Szója cikkek). Jelen cikk tárgya szempontjából a szója fitoösztrogén 

tartalma tűnik meghatározónak. Jorge Chavarro és mtsi. 2008-as vizsgálata bizonyította, hogy a 

szójafogyasztással arányosan csökken a spermaszám (Chavarro  és mtsi., 2008). A szerzők tárgyalják azt a szokásos ellenvetést, hogy Ázsiában sok szóját fogyasztanak, és rámutatnak arra, hogy a vizsgálatok szerint az ázsiai férfiaknak kisebb a heremérete, és a spermiumokat termelő sejtek száma is kisebb, s ennek 

megfelelően a sperma koncentrációjuk is kisebb. 

Aggodalmat szokott kelteni még a húsokban található hormonmaradványok (Mendiola és mtsi., 2009). Némi megnyugvást kelthet az, hogy Európában és Magyarországon az állatok hormonkezelése tilos, továbbá, hogy a húsok grillezése 50%-kal, sütése 36%-kal csökkenti az amúgy is alacsony hormonszinteket (Zeitou, 2011) (lásd még: Húsok hormontartalma ).

Ezzel  az összefoglalóval egy –bár nem jelentéktelen- részprobléma elemzésén keresztül is bizonyítani tudtam, hogy a paleolit táplálkozás elvei helytállóak. Fontosnak tartom leszögezni, hogy a paleolit táplálkozásnak nem az ősember táplálkozása, hanem a mai is fellelhető természeti népek étrendje a modellje. Ezek a népek sokáig élnek (tovább, mint a magyar ember) és mentesek minden civilizációs betegségtől. A paleolit táplálkozás azonban rekonstrukció, mivel ipari környezetben élünk, élelmi anyagaink nem tartalmazzák már olyan mennyiségben a nyomelemeket és vitaminokat, mint természetes körülményeink között. Ezért elengedhetetlen, hogy a hiányzó nyomelemeket és vitaminokat paleolit étrend mellett is pótoljuk. Hogy visszatérjek a „cseppben a tenger” vizsgálati módszerhez, meddőséggel küzdő férfiaknál és nőknél jelentős eredményt lehet elérni vitaminok (A, C, E, folsav vitaminok) adásával (Ross és mtsi., 2010), valamint cink adásával (Colagar és mtsi., 2009). A vitaminok pótlása (lásd. még D-vitamin kérdés, szelén, K2) rendkívül fontos, mert táplálékainkban ezek már csak nyomokban lelhetők fel. Ráadásul a természeti emberhez képest jóval nagyobb az igényünk a környezeti ártalmak miatt.

Felhasznált irodalom

• Afeiche, M.; Mendiola, J.; Jorgensen, N.; Swan, S.H.; Chavarro, J.E.: Dairy food intake in relation to semen quality among active young men. Fertility and Sterility, Volume 98, Issue 3, Supplement, September 2012, Page S41
• Carlsen E, Giwercman A, Keiding N, Skakkebaek NE. Evidence for decreasing quality of semen during past 50 years. BMJ. 1992 Sep 12;305(6854):609-13.
• Chavarro JE, Toth TL, Sadio SM, Hauser R. Soy food and isoflavone intake in relation to semen quality parameters among men from an infertility clinic. Hum Reprod. 2008 Nov;23(11):2584-90.
• Chavarro, J.E.; Afeiche, M.; Mendiola, J.; Jorgensen, N.; Swan, S.: Carbohydrate intake and semen quality among young men Fertility and Sterility, Volume 98, Issue 3, Supplement, September 2012, Page S47
• Chavarro, J.E.; Furtado, J; Toth, TL; Ford, J; Keller, M; Campos, H; Hauser, R: Trans–fatty acid levels in sperm are associated with sperm concentration among men from an infertility clinic Fertility and Sterility, Volume 95, Issue 5, April 2011, Pages 1794-1797
• Colagar AH, Marzony ET, Chaichi MJ. Zinc levels in seminal plasma are associated with sperm quality in fertile and infertile men. Nutr Res. 2009 Feb;29(2):82-8.
• Ganmaa D, Li XM, Wang J, Qin LQ, Wang PY, Sato A. Incidence and mortality of testicular and prostatic cancers in relation to world dietary practices. Int J Cancer. 2002 Mar 10;98(2):262-7.
• Gaskins AJ, Colaci DS, Mendiola J, Swan SH, Chavarro JE.: Dietary patterns and semen quality in young men. Hum Reprod. 2012 Oct;27(10):2899-907.
• Hammoud AO, Wilde N, Gibson M, Parks A, Carrell DT, Meikle AW. Male obesity and alteration in sperm parameters. Fertil Steril. 2008 Dec;90(6):2222-5
• Mendiola J, Torres-Cantero AM, Moreno-Grau JM, Ten J, Roca M, Moreno-Grau S, Bernabeu R. Food intake and its relationship with semen quality: a case-control study. Fertil Steril. 2009 Mar;91(3):812-8.
• Mostafa,RM.; Mirghani, Z.; Moustafa ,K.M.; Moustafa ,Y.M.; El Hefnawi, M.H.: New Chapter in old story : endocrine disruptors and male reproductive system. Journal of Medical Sciences Research, 1 (2): 33-42, 2007
• Qin LQ, Xu JY, Wang PY, Tong J, Hoshi K. Milk consumption is a risk factor for prostate cancer in Western countries: evidence from cohort studies. Asia Pac J Clin Nutr. 2007;16(3):467-76.
• Ross C, Morriss A, Khairy M, Khalaf Y, Braude P, Coomarasamy A, El-Toukhy T. A systematic review of the effect of oral antioxidants on male infertility. Reprod Biomed Online. 2010 Jun;20(6):711-23.
• Safarinejad MR, Hosseini SY, Dadkhah F, Asgari MA. Relationship of omega-3 and omega-6 fatty acids with semen characteristics, and anti-oxidant status of seminal plasma: a comparison between fertile and infertile men. Clin Nutr. 2010 Feb;29(1):100-5.
• Safarinejad MR. Effect of omega-3 polyunsaturated fatty acid supplementation on semen profile and enzymatic anti-oxidant capacity of seminal plasma in infertile men with idiopathic oligoasthenoteratospermia: a double-blind, placebo-controlled, randomised study. Andrologia. 2011 Feb;43(1):38-47.
• Tsai EC, Matsumoto AM, Fujimoto WY, Boyko EJ. Association of bioavailable, free, and total testosterone with insulin resistance: influence of sex hormone-binding globulin and body fat. Diabetes Care. 2004 Apr;27(4):861-8.
• Zeitou, MM: Effect of cooking on the residues of natural sex steroid hormones in local and imported meats and meat products in Al-Qassim Region. Journal of Agricultural and Veterinary Sciences. Qassim University. Vol. 4, No. 2, (2011) pp:83-92